Interjú egy csapatmentorral S01E01

Nemrégiben interjút készíthettem a két csapatmentor munkatársunkkal, íme az első
alanyom, ismerjétek meg Tóth Norbit (TN)

Az interjút készítette Búzás Eszter Bíborka, kerületi vezetőtiszt (BEB)

BEB: Szia Norbi, mi a mottód?
TN: „Csak a változás állandó.” Ez egy saját idézet, egyszer beugrott, hogy mennyire is igaz.
Annyira megváltozott az életem minden téren egy ideje, hogy rájöttem, hogy nem mindegy
hogyan állunk a dolgokhoz. Semmi sem tart örökké, mindig minden változik, csakis tőlünk
függ, hogyan megünk végig az úton, mosolyogva vagy úgy, hogy minden sarkon meg akarok
halni. Bármi történik, annak úgy kell lennie.
BEB: Mióta vagy cserkész, mi az eddigi cserkész életutad és tapasztalatod?

TN: 15 éve tettem március 15-én a kiscserkész fogadalmam. A testnevelő tanárom volt a
ceglédi csapatparancsnok, ő mondta, hogy van ez a cserkészet. Hazamentem, megkérdezték,
hogy „Ez olyan, mint az úttörő?” – ők nem tudták pontosan mi ez. Én sem. De hagyták, hogy
hadd csináljam, amit szeretnék, amíg épülésem szolgálja. Így eljártam őrsikre, volt egy kis
kápolna, ami a helyszínt adta, amihez nosztalgikus emlékek is kötnek, bár sajnos már
lebontották. A cserkészet olyan társaságot adott nekem, akikkel bármikor bárhova
elmehettem, jó barátaimmá váltak, egyikük a jelenlegi csapatparancsnok. Nemrég kikerültek a
csapatotthonba a régi zászlók, mindenki csak nézte, hogy mi az a Leopárd Őrs, még nem is
hallottak róla, ekkorra ketten maradtunk kb.
Őrsvezetőképzésbe 2010-ben mentem, akkor a csapatból 10-en mentünk. Fogalmazzunk úgy,
hogy nehéz volt minket külön őrsbe tenni, még úgy is, hogy két altábor volt akkor a BŐK-
ben, a VIII. kerületben. Mindig szerettem a keretmesét, azóta is nagyon élem. 😉
Inkább szervezeti vezetőnek éreztem magam, mint mozgalminak. Igazából nem is nagyon
akartam őrsöt. Azért végeztem el az ŐVK-t, hogy bekerülhessek a vezetőségbe, segíthessek a
programszervezésben, átlássam a rendszert.
Később a csapatunkra is az volt a jellemző, hogy elkezdett „beragadni”. A kerületben nem
nagyon jártunk programokra (ez annak köszönhető, hogy átszervezték a kerületeket), nekem
is eljött az érettségi, tanulás, első nagy szerelem, így elkezdtem kiesni a cserkészetből. Ebben
az időben az NLÁ-mat sem hordtam, pedig mikor megkaptam hú milyen menő is volt. Aztán
elkerültem egyetemre, másodéves lettem, akkor jött Nándi, hogy volt segédtisztképzőben,
mesélte, hogy milyen király volt, hogy mekkora lehetőség van bennünk, hisz csak egy st van a
csapatban. Jött az új ötleteivel, szemléletével, kapcsolatokkal és új gondolkodással. Közben
elindultak a Cserkészen az életre táborok, oda is bekerültem vezetőként. Úgy éreztem, hogy
semmi sem véletlen, még van dolgom a cserkészetben. Ez nem csak egy gyerekkori hóbort
volt, hogy felnőttem, megtanultam sok mindent, ami szemléletmódommá és életmódommá
vált, hanem hogy még a közösségben is van dolgom. Így eldöntöttem, hogy elmegyek
segédtiszt képzőbe, mert, ha nem, akkor ki fogok esni a rendszerből.
A ST életem egyik legjobb döntése volt, a táborkapu próba fergeteges volt, a tábort is nagyon
élveztem. Nem azt kaptam, amit vártam, de nagyon sokat tanultam belőle. Egyszerűen nem az
volt a tábor célja, amit én elvártam.
BEB: Igen ez alapvetően érthető, sokan voltunk így ezzel.

TN: Sok élményt, tudást és kapcsolatot kaptam, kinyílt a cserkészvilág a kagylóval. Azóta
újra és szinte folyamatosan hordom az NLÁ-m és a kagylóm, fontos lett számomra.
Visszamentem az Erzsébet táborokba, bekerültem a szervezők közé, addigra voltam
rajparancsnok és őv is. Bekerültem altáborparancsnoknak és rajparancsnoknak, első héten
Bolló Balázs altáborparancsnoksága alatt. Tök jó volt, imádtam rajparancsnoknak lenni.
Utána altáborparancsnoknak lenni borzasztó volt, minden összejött abban a táborban, ami
összejöhetett.
Aztán szépen bekerültem mindenhová I-X. kerbe, baltáztam (ahol egyébként soha nem
jártam, csupán zánkai ismerősök kapcsolata alapján. Imádtam nagyon. Lekerültem a Bogáncs
ŐVK-ba, és beleláthattam korábban is a GRUND-ba is. Idén kiképzői is vagyok.
BEB: Igen, ha jól emlékszem egy kerekasztalbeszélgetésre ellátogattál valamely korábbi éven
hozzánk az egyik GRUND hivatástisztázó hétvégére, mint mentő hivatású vezető.
TN: Korábban a TÁMOP alatt is felmerült már a gondolat az akkori PFM (pedagógiai
fejlesztő munkatárs) rendszer kapcsán, csupán akkor még nem volt meg a kompetenciám,
tudásom, lelkesedésem, az még a ST előtti időszak volt „No cserkészet no cry”
Most megragadtam a csapatmentori lehetőséget, hiszen miért ne, vágjunk bele, csináljuk.
Nagyon jó döntés volt, máris imádom.
BEB: Mesélj a cserkészeten kívüli életedről, mi van a cserkészeten túl számodra?
TN: Civilben diplomás ápoló hallgató vagyok, Nyíregyházán, sok gyakorlattal. Emellett az
országos mentőszolgálatnál tevékenykedem, mint mentőápoló. Januártól erről papírom is van,
tehát van egy szakmám, amivel le tudok élni egy életet, de a diploma még egy évig várat
magára.
BEB: Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?
TN: A barátaimmal lenni. Sajnos ezt sokszor nehéz összehozni. Sokat utazom. Szeretek a
filmezéssel foglalkozni, annak idején el is gondolkodtam, hogy ilyen pályára is menjek. Jó
döntést hoztam, hogy nem tettem, de annak ellenére még mindig imádok kis videókkal
vacakolgatni. 8 évig tanultam zongorázni, majd 3 évig gitározni, inkább az utóbbi maradt
meg, hiszen az volt az igazán menő annakidején. Szeretek olvasni sokféle témában. Kivéve a
növény, állat és gomba témák, ez valahogy nem öröklődött. A nagyapám olvasott mindig
ilyen könyveket. A kötelezőket tekintve a két Lottit például nagyon éltem, de ami igazán egy
estés volt az a Pál utcai fiúk, vagy említhetném a Wass Albert és Rejtő könyveket.
Kiemelném még a Harry Pottereket és Gyűrűk urát, mint baráti kötelék is, aminek rendezői
filmváltozatát minden éven maratonként társasággal megnézzük. A zenék és filmek nagy
szerelmese vagyok. Szeretek moziba járni. A rádiózás miatt sokféle zenét hallgattam, így
vegyes a zenei ízlésem, ami tök király. Szeretek beszélgetni mindenről is.
BEB: Mi a motivációd a csapatmentori munkában?
TN: Ti. A kerület, a csapatok, a cserkészek, a csapatmentorok. Illetve a lehetőség, ami
mindebben, mindezekben, bennetek van. Inkább háttér ember vagyok, nem az, aki a
reflektorfényben áll és ez tetszik ebben a munkában is.
BEB: Hogy tetszik eddig a munka?

TN: Én azt érzem, hogy egy tök jó kerületbe kerültem, tök jó csapatba. Ez is, mint minden
munka jár kötelezettségekkel, amire itt gondolok az például központi programokon való
részvétel, adminisztráció, mivel pályázati keret, a háttér ez elég kötötten szabályozott, de
alapvetően én a munka minden elemét nagyon élvezem. Mindig is azt tanították, hogy azt
csináljam, amit élvezek. Olyannal szerencsére nem találkoztam, hogy lett volna bármi ötletem
és akárki azt mondta volna rá, hogy ne. Amit esetleg munkakörben nem tudok elszámolni, azt
önkéntesként csinálom, ilyen például az őrsvezető képzés.
Rák Jani fogalmazta ezt meg nagyon jól, hogy fent a többiek a munkaadók, ti, kerületek pedig
az ügyfelek, így ő általuk dolgozunk értetek. A csapatmentori közösség is szuper, mivel közös
a cél. Jó kapcsolati és tapasztalati hálózat is ez. Nagyon élvezem a csapatparancsnokokkal
való találkozást és beszélgetést, nagyon érdekes számomra hogyan látják a csapatot, mennyi
mindent tesznek és csinálnak. Amit még üzennék, hogy keressetek bármivel bátran, találunk
minden problémára megoldást :).
„Amit most csinálsz abban békéd leled-e?” Egyszer egy bicikli túrán volt egy beszélgetésem,
egy kedves barátommal, akivel együtt nőttem fel, kétségeim vázoltam felneki, és erre ő az
előbbi kérdést tette fel, azóta a mai napig bármit csinálok e kérdés alapján mérlegelek, és
addig, amíg a válasz igen, addig tudom, hogy jó úton járok, ez bármin átsegít.

BEB:
Hamarosan érkezik a Tulipán Cintiával készített interjú is 🙂