Cserkész vagyok. A karanténban is!

“Derült égből villámcsapásként ért a koronavírus okozta karantén. Sok változást hozott az életembe ez az időszak.” – Papp Orsolya

Megtanultam ehhez a szituációhoz igazítani mindent, így a cserkészetet is. Eleinte rám szakadt egy adag „cserkész depresszió”. Nehéz volt látni, hogy sorban lemondták az összes várva-várt programot, hogy nem lehetek az őrssel/őrsömmel. Aztán elfogadtam, és hálás voltam. Hálás voltam, mert rengeteg időt tölthettem a szüleimmel és a testvéreimmel, hogy picit lenyugodott körülöttem a világ, hogy sokkal inkább figyeltem befelé, mint kifelé, hogy akadt olyan dolgokra is időm, amikre a mindennapokban eddig nem akadt. A cserkész létem is hasonlóan formálódott át. Többet foglalkoztam a lelki dolgaimmal és a hitemmel. Értékeltem azt az időt, amit az Őrs együtt töltött, a sok nevetést, kacagást. És így a végére úgy érzem sikerült belerázódni igazán. Lassan véget ér a karantén, de úgy gondolom, ha majd minden visszatér úgy, ahogy volt, mégsem lesz minden ugyanaz, de a jó értelemben! Hisz’ sokkal inkább tudunk majd értékelni apróságokat, kis figyelmességeket. Semmi sem véletlen  -én úgy gondolom-, és furcsamód örülök, ha csak egy kis időre is, de ha újra kikerülök, a nagyvilágba más szemmel fogok az életemre tekinteni.

Papp Orsolya (1903.)

A koronavírus-járvány nagyon lehangoló volt a cserkészeknek. Egyrészt nem lehettünk együtt fizikailag cserkésztestvéreinkkel, másrész mind a munkánk, iskolánk és a szabadidőnk keretek között mozog. Sokáig adott imatémát az a sok szenvedés és bánat a világban, amit közvetetten és közvetve a vírus okozott. Ebben a helyzetben bátorítást és cselekvésre buzdítást adott a cserkészközösségem. Egyrészt a felelősségem a társaim felé nem múlt el, ezért előre lehet dolgozni, gondolkozni illetve olyan feladatokat elvégezni, amire más különben nem lenne idő. A cserkész vidám és meggondolt. Ezt a törvényünket igyekeztem szem előtt tartani. Egyrészt, hogy ne keseredjek el a bezártságtól és a cserkészprogramok hiányától. És meggondoltnak kell lenni, hogy az ölünkbe szakad, időt ól felhasználjuk az új és régi kihívások megoldására. A cserkészélet másik fontos része, az önnevelés pedig kiemelten fontos volt, hisz lehetőség volt rendszeresebben sportolni, tanulni. És a családdal is együtt lehettünk amire bizony kevés ideje marad az embernek egy hosszú nap után. A rohanó világunkban le kell néha lassulni. Számba venni mi fontos és mi kevésbé. Bízok benne, ha felül kerekedünk ezen a krízisen, jobb emberek leszünk, mint előtte.

Cseh Ábel (1903.)

A bezártság időszakában mindannyian sok kisebb-nagyobb nehézséggel találtuk szembe magunkat, amikre eddig nem is gondoltunk. Számomra az egyik kihívás a hirtelen rám zúdult hatalmas mennyiségű szabadidő beosztása volt, amihez a cserkészetben szerezett tapasztalataim nagy segítséget nyújtottak. A táborokban mindannyian láthattuk, hogy mennyire jó egy viszonylag pontos napirend mellett tölteni a napjainkat, úgy, hogy mindenre jut idő és mindig tudjuk, hogy mi következik. A karantén alatt én is próbáltam hasonlóan tenni, és kétségkívül sokkal jobban éreztem utána magam. A cserkészetből rengeteg dolgot hasznosítunk a mindennapi életünkbe, és ez a mostani, a mindennapitól sokban eltérő szituációban se volt másképp.

Kiss Gréta (955.)