Hírek‎ > ‎Szervezeti hírek‎ > ‎

Kézfogás a magasból!

Molnár Szabolcs, 2010. okt. 7. 9:38   [ 2011. márc. 2. 1:36 frissítve ]

Sokat olvasunk arról, és a televíziós hírekben is látjuk, hogy nagy vagyonnal rendelkezők sok esetben többet tudnak elérni -pusztán vagyonuknak köszönhetően - mint a szegényebb sorban élők. A Lelkes Cserkész Alapítvány - az EU támogatásának segítségével - most olyan tevékenységbe fogott, amely része lehet a szegénység és kirekesztés elleni küzdelemnek. A Molnár Szabolccsal, a kuratórium elnökével készült rádiós interjút olvashatják az alábbiakban.

EZS: Molnár Szabolcs, a Lelkes Cserkész Alapítvány kuratóriumának elnöke a beszélgetőtársam. Témánk a szegénység elleni küzdelem. A cserkészek egy új kezdeményezésbe fognak, amelynek eredményeként szeretnék, ha a közvélemény jobban odafigyelne erre a problémára.

EZS: Az észak-alföldi cserkészek most egy új kezdeményezésbe fogtak, amely eddigi profiljukhoz képest más. Mit lehet tudni erről?

MSZ: Kicsit pontosítanék. Nem fogtunk új kezdeményezésbe, hanem tevékenységünknek egy olyan ágát szeretnénk erősíteni, amelyre az elmúlt években nem volt lehetőségünk. Minket úgy ismernek, mint túrázókat, táborozókat, akik idejük jelentős részét a természetben töltik. Szeretnénk megmutatni, hogy a cserkészet nem csak erről szól. Amit mi végzünk, az életforma, amelynek egyik fő motívuma az elesettek gyámolítása.

EZS: Mi az, amiben új utakra lépnek most?

MSZ: A Szegénység és Társadalmi Kirekesztés Elleni Európai Év keretében dolgoztunk ki egy cselekvési tervet, projektet, amelynek célja, hogy a helyi cserkészközösségeken, csapatokon keresztül megszólítsuk a szegénységben élő embereket. Nem segélyezési akciót indítunk, hanem a cserkészetben rejlő potenciált kínáljuk az érdeklődőknek, amely meggyőződésünk szerint elegendő energiát ad ahhoz, hogy felfelé ívelő életpályát alakíthassanak ki a benne résztvevők. Projektünk célja kettős. Egyrészt szeretnénk megerősíteni helyi közösségeinket, másrészt rajtuk keresztül szeretnénk elérni azokat, akik önerőből, de állandó segítő jelenlét mellett képesek tenni saját boldogulásukért.

EZS: Milyen programokat terveznek?

MSZ: Leghangsúlyosabb programjaink a nyílt napok lesznek, amelyeket több településen szervezünk meg. Azt reméljük ezektől az interaktív alkalmaktól, hogy felkeltjük a résztvevők érdeklődését annyira, hogy elkezdik saját életük újraszervezését a cserkészet értékei mellett. Amikor nyílt napokról beszélek, akkor nem a passzivitást, hanem az aktivitást hangsúlyozom. Megszoktuk, hogy ha elmegyünk pl. egy iskolai nyílt napra, akkor betekinthetünk az intézmény mindennapjaiba. Mi azonban arra készülünk, hogy a helyi közösségek kitesznek magukért és azt mutatják meg, mire lehet képes a cserkészet, ha jól csinálják.

EZS: Örülök, hogy ez elhangzott, ezért hadd kérdezzem meg azt, milyen, ha jól csinálják?

MSZ: (Mosolyog) Szerintem rendkívül izgalmas. Ha jól „csináljuk” a cserkészetet, akkor a benne lévők nem csupán jól érzik magukat és hasznos ismeretekkel gyarapodnak, hanem kialakul köztük egy egészen sajátos légkör, valami egészen más, mint a hétköznapok légköre, amit a cserkészet romantikájának tudnék nevezni. Az azonos életérzés, az elvégzett feladatok, a közös munka összekovácsolja az embereket, ami leginkább a tábortűz mellett ülve jelenik. Bár közeledik az ősz, illetve a tél, azért mégis azt gondolom, hogy ezt a sajátosságot be tudjuk mutatni.

EZS: Ezek szerint úgy vélik, hogy a cserkészet romantikája képes megszólítani az embereket, akár úgy is, hogy korábbi életük jobbra forduljon?

MSZ: Természetesen nem találjuk föl újra a spanyolviaszt. Nem valamilyen csodaszerről van szó, amit az ember bevesz kapszula formájában, aztán megváltozik tőle az élete. Azt látjuk, hogy a cserkészet képes olyan kapaszkodókat nyújtani, amelyek jól használhatók saját életünk rendezése során. Történelmi példák bizonyítják, de pedagógiai és szociológiai ismereteink is bizonyítják, hogy rendkívül fontos az ember életében az, hogy milyen neveltetésben részesül, milyen minták követésére indul el. A cserkészet azt a hiányt kívánja pótolni, amely az iskolarendszerben jelen van. Iskoláink oktatás centrikussá váltak, a nevelés háttérbe szorul. Az ezzel foglalkozó politikai ágazatot is oktatáspolitikának nevezzük, neveléspolitikáról pedig nincsen szó. Ebben tudunk segítséget nyújtani.

EZS: Szegény emberek régen is voltak, amikor az oktatás és nevelés összhangban volt. Miben más ma a nevelés ereje?

MSZ: Szegénység a civilizáció kezdete óta létezik. Amikor az első ősemberek között nézeteltérések támadtak, az erősebb elvette a gyengébb eszközeit, asszonyát, akkor őt szegénnyé tette. Azt hiszem, ilyen jelenségek mindig lesznek a világban, hiszen az emberiség a bűn terhe alatt roskadozik. Nekünk azonban fölfelé kell néznünk, és ebből a perspektívából jobban ráláthatunk a rászorulók gyöngeségére. Még egyszer mondom, a cserkészet nem csodaszer, hanem lehetőség arra, hogy útirányt váltsunk.

EZS: Képesek arra, hogy egyedül ekkora változást érjenek el?

MSZ: Természetesen nem. Arra azonban igen, hogy hallassuk a hangunkat. Arra törekszünk, hogy minél több embert megismertessünk a valósággal, azzal, hogy Magyarországon sokan élnek szegénységben, mélyszegénységben, hátrányos helyzetben. Elég kimennünk egy nyírségi vagy borsodi kistelepülésre, ahol a családok pár tízezer forintból élnek havonta. Semmilyen perspektívájuk nincs a jövőre nézve, örülnek annak, ha a holnapi napra lesz élelmük. Sokuknak még arra sem futja, hogy a közeli nagyobb városba eljussanak tömegközlekedési eszközzel, ezért rendkívül sok lehetőségtől esnek el, hiszen mind a változáshoz hozzásegítő információk, mind a megoldást elősegítő módszerek elérhetetlen távolságban vannak. Sok település hírközlési hálózata, internetkapcsolata fejletlen, vagy egyáltalán nincs, a szegény családok nem tudják megfizetni ezeket a szolgáltatásokat saját otthonaikban. Mások pedig, akik az információs társadalom aktív részesei, akik rendszeresen használják az internetet, van kábeltelevíziójuk, van pénzük újságokat venni, folyamatosan tájékozódhatnak a hazai és külföldi eseményekről, újabb és újabb minták nyílnak meg előttük életvezetési szempontból, ezért a szegények és tehetősek közötti olló még hatalmasabbra tágul. A szegény rétegek lemaradnak, a tehetősebbek pedig előre jutnak. Ezért nem elegendő az, hogy segélyeket adunk egy olyan szociális hálóba, amelynek űrét a jelenleginél tízszer nagyobb forrással sem lehetne kitölteni, hanem személyesen kell elmennünk az emberekhez azért, hogy elvigyük nekik az információt. A cserkészetet ebben látom nagy jelentőségűnek.

EZS: Nagyon remélem, hogy sikerrel járnak terveikben, és segítségére lesznek a rászorulóknak. Nagyon köszönöm a beszélgetést, további sok sikert kívánok a munkához!

MSZ: Én köszönöm, hogy elmondhattam mindezt, és annyit még hozzátennék, hogy projektünket a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium előirányzata alapján az Európai Bizottság 500 ezer forinttal támogatta. A pályáztatást lebonyolító szervek természetesen nem feltétlenül azonosulnak álláspontjainkkal. Mindazonáltal rendkívüli segítség számunkra ez a támogatás.

Ecsedi Zsolt


Comments