Hírek‎ > ‎Velünk történt‎ > ‎

A tavaszi portya örömére

IX. Cserkészkerület, 2012. jún. 3. 8:19   [ 2012. jún. 3. 9:00 frissítve ]

Beszámoló a 955. Gróf Csákyné Wesselényi Anna Cserkészcsapat
2012. évi tavaszi portyájáról


2012. április 20-án fél 1 körül négyen (Sári, Bora, Mesi és én) indultunk el a Svetitsből, és a Nagyállomáson találkoztunk Sanyival és Csabival. Megfogyva bár, de törve nem, kezdetét vette a várva várt utazás. A három órás vonatúton jól éreztük magunkat, többek között azt is megtudtuk, hogy a hangképzés helye megmutatja az emberek intelligenciáját.

A Nyugati-pályaudvarba érkeztünk, ahol találkoztunk Bálinttal és Grétivel, ezután már nyolcan folytattuk utunkat. Soroksárra gyalog, villamossal és hévvel jutottunk el, útközben csatlakozott hozzánk Juli is. Lepakoltuk a táskánkat az iskola egyik termében és lesétáltunk a Duna partra vacsorázni.

Vacsora után megcsodáltuk és felfedeztük a Szamos nevezetű roncshajót. Ezután visszamentünk az iskolába, de mivel még fáradtak nem voltunk ezért elkezdtünk kosarazni, röplabdázni. Alváshoz való készülődés közben befutott Pálma is.

Másnap, április 21-én, szombaton, míg Sanyi és Csabi hajnalban keltek, hogy elhozzák a kenukat a Duna partra, addig mi többiek 7 órakor gitáros ébresztésre kelhettünk fel.

Mivel tanítási nap volt, összepakoltunk és az ebédlőben a tanulókkal együtt reggeliztünk majd játszottunk is. Reggeli után elsétáltunk a Dunához, ahol Bálint egy kis történelmet tanított nekünk, aztán visszamentünk az iskolába, hogy összepakoljunk a vízitúrára.

A Duna partján találkoztunk a csapat többi tagjával. Hordókba pakolás után vízre szálltunk. Eleinte kicsit nehézkesen indultunk, de a végére egészen belejöttünk az evezésbe (még az is, aki addig nem evezett olyan sokat). Dél körül megálltunk egy kis pihenőre és egy kis ebédre, de „A” Sanyi (aki elől képzi a hangokat), nem hozta el az ebédet. Szerencsére volt elég ennivaló nálunk, ráadásul Sanyi meg Gréti vett is ételt, szóval nem maradtunk éhen.

Egy kisebb kör után elindultunk felfelé a Dunán. Árral szemben evezni nem könnyű, és mivel a nap is sütött, ezért félúton megálltunk egy pihenőre. Pihenő után folytattuk utunkat a napsütéses délutánunkon. Mikor megérkeztünk, egy jó nagy bogrács slambuc várt minket vacsorára. Megtömtük a gyomrunkat, beszélgettünk, összepakoltunk, elköszöntünk a többiektől, és elindultunk vissza az iskolába. Lepakoltunk megfürödtünk, és úgy döntöttünk, elmegyünk megnézni a naplementét, szóval megint a Szamosnál kötöttünk ki, ahol jó cserkész módjára elénekeltük a Cserkészindulót. 

Mikor visszaértünk az esti sétánkból, megtudtuk, hogy egy kis meglepetés vár ránk. Igazán jó volt a hangulat. Lelki feltöltődés, gyertyák, keksz, iskolatej és májkrém várt minket. Úgy hiszem, mindannyian élveztük. Ezután kezdődött csak az elmaradhatatlan játék. Sok móka és nevetés után éjfélkor kerültünk hálózsákba.

Április 22-én 7 órakor keltünk. Összepakoltunk, megreggeliztünk és elindultunk a Mária utcai templomba. Oda hévvel, villamossal és gyalog jutottunk el. Sanyi és Bálint kollégiumi szobájába (a Lovagterembe) beleshettünk és lepakolhattuk táskáinkat. Mise után elindultunk a Gellért hegy felé, útközben fagyiztunk, beszélgettünk és hallottunk néhány érdekességet is a pihenők közben, csodáltuk a gyönyörű kilátást és sétáltunk még kötélen is, Sanyinak köszönhetően.

Mivel kevés volt az időnk, sietnünk kellett a visszaúttal, nehogy lekéssük a vonatunkat. Könnyes búcsú után felszálltunk a vonatra és elindultunk kis városunk, Debrecen felé. A vonatúton aludtunk, beszélgettünk, szórakoztunk.

Nagyon jól éreztem magam, remélem még sok hasonló programban, mókában lesz részem ezzel a társasággal.

Köszönök mindent.

Ferenczy Angéla
csapattag
Comments