Magunkról‎ > ‎Sajtónak‎ > ‎

Alapító

Robert Baden-Powell (Bi-Pi)

1857. február 22-én született Londonban.
Indiában, Dél-Afrikában, Máltán és Írországban teljesített katonai szolgálatot, főként mint kém és felderítő. 1899-ben a dél-afrikai holland telepesek, a búrok elleni háborúban Mafeking város megvédésével bízták meg. 1907-ben kísérleti tábort rendezett a Brownsea-szigeten, hogy kipróbálja ötleteit. Huszonkét fiút szedett össze, egyeseket exkluzív magániskolákból, másokat munkáscsaládokból és táborozni vitte őket. A Scouting for Boys (Cserkészet fiúknak) 1908-ban jelent meg. A fiúk spontán cserkészőrsökbe szerveződtek, hogy kipróbálják a könyvben leírtakat. A cserkészet a világ csaknem minden országába eljutott. 1910-ben nyugalomba vonult a katonaságtól, így minden lelkesedését és energiáját a cserkészet fejlesztésére fordította. Beutazta az egész világot. (Magyarországon 1928-ban és 1933-ban járt.)
1912-ben megházasodott. (Bi-Pi és Olave közös születésnapja: február 22., aThinking Day, az „emlékezés napja”.)
Az első nemzetközi cserkészjamboree (1920) záróünnepségén Bi-Pi-t megválasztották a világ főcserkészének. A harmadik világjamboreen, 1929-ben jelentette be a walesi herceg, hogy a király Bi-Pi-nek főnemesi rangot adományozott.
1910-ben Bi-Pi úgy határozott, hogy a lányok számára külön mozgalmat indít. A lánycserkészeknek a „girl guide” nevet adta.
1938-ban megromlott egészségi állapotára való tekintettel visszatért Afrikába, amely oly közel állt szívéhez hosszú éveken át. Kenyában halt meg 1941. január 8-án.

Bi-Pi utolsó üzenete

Utolsó üzenetét a cserkészekhez Bi-Pi maga készítette el még valószínűleg 1929 előtt, mert aláírása csupán "Robert Baden-Powell", nem "Robert Baden-Powell of Gilwell". Lady Baden-Powell elmondta, hogy ezt a levelet (a "cserkészfiúknak" címzett borítékban) minden útjukra magukkal vitték egy "halálom esetén" borítékban.

Kedves cserkészek!

Ha valaha láttátok már a Peter Pan című filmet, emlékeztek, hogyan mondta el a főkalóz búcsúbeszédét minden alkalommal, attól tartva, hogy amikor eljön a halál órája, nem lesz már ideje a búcsúra. Így áll a helyzet velem is, és – bár nem haldoklom – most én is búcsúüzenetemet akarom elküldeni nektek.
Emlékezzetek arra, hogy ez az utolsó üzenet, amelyet tőlem valaha kaptok, véssétek hát jól emlékezetetekbe.
Nagyon boldog életem volt és azt akarom, hogy a tiétek is az legyen.
Hiszem, hogy Isten azért teremtett bennünket ebbe a szép világba, hogy boldogok legyünk és élvezzük az életet. Csakhogy a boldogság nem a gazdagságból ered, nem a sikeres karrierből és nem saját vágyaink kielégítéséből. A boldogsághoz vezető út ott kezdődik, hogy fiú korotokban egészségessé és kitartóvá fejlesszétek magatokat, hogy felnőttként hasznosak lehessetek és élvezni tudjátok az életet.
A természet ismeret megmutatja számotokra, hogy mennyi teljes szépségű és különleges dologgal látta el Isten boldogításunkra a földet. Legyetek elégedettek azzal, amit kaptatok és használjátok föl a lehető legjobban. Nézzétek a dolgok derűs oldalát, ne a borúsat.
Ám az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint ahogy találtátok: úgy amikor eljön halálotok órája, boldogan halhattok meg abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az időtöket, megtettétek, ami tőletek telt.
Legyetek készen a boldog életre és a boldog halálra. Ragaszkodjatok mindig a fogadalmatokhoz – akkor is, ha már nem vagytok gyerekek. Isten segítsen ebben benneteket.

Barátotok: Robert Baden-Powell


Képek az alapítóról


Comments